Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Pálosszentkút (Petőfiszállás) több száz éves búcsújáróhely, pálosok kolostora, és a híres Mária-múzeum várja az ide látogatókat.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok névadója Remete Szent Pál, melyet 1263-ban Özséb esztergomi kanonok alapított. Boldog Özséb (1200-1270) a tatárjárás után otthagyva kanonoki „állását” a Pilisbe vonult vissza. Ő gyűjti össze az országban elszórtan élő remetéket, s megszervezi a pálos rendet.

Pálosszentkút (Petőfiszállás) kegyhely alkalmas a világ zajától való elvonulásra, a magányos vagy kisebb csoportos lelki programokra, az elmélyedésre. A régi kolostorépület Mária-múzeumában nemcsak a kegyhellyel, hanem általában a Mária-tisztelettel kapcsolatos tárgyi emlékek láthatók a világ minden tájáról: szobrok, rózsafüzérek, képek és könyvek

A mai Petőfiszállás környéke már a kora középkorban lakott terület volt. A felszínre került régészeti leletek alapján, valószínűleg virágzó keresztény község terült el a későbbi Ferencszállás helyén. A településnek hatszáz hívő befogadására alkalmas temploma volt, melyet feltehetően még államalapító nagy királyunk, Szent István idejében emeltek, s amely nagyjából a mai kegytemplom helyén állhatott. A község az 1241-es tatárjáráskor elpusztult. Az elnéptelenedett környékre IV. Béla kunokat telepített. Ők építették újjá a lerombolt települést és állították helyre templomát. Az akkortájt már Ferencszállásként jegyzett község csodával határos módon, épen átvészelte az 1526-os törökdúlást, fél évszázaddal később azonban mégis porig rombolták a portyázó tatár-török hordák.

A pusztává néptelenedett vidéket közlegelővé minősítették, melyet – tizenöt kun pusztával együtt – Kecskemét vett bérbe a királyi kamarától. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik az a hagyomány, amely megalapozta Szentkút történetét. A törökök elől menekülő ferencszállásiak a hajdani templom előtt csörgedező forrásba rejtették el az Oltáriszentséget. A forráshoz és a templom romjaihoz később is el-eljártak imádkozni. Mária Terézia idejében a kunok visszavásárolták az I. Lipót alatt elkobzott földjeiket, visszaváltották kiváltságaikat, és megkezdték a lerombolt községek, falvak újratelepítését. Ferencszállást azonban nem építették újra, hanem a környékén elszórt tanyákon kezdték meg új életüket.

Az 1791-es esztendő egyik éjjelén, egy nyáját legeltető pásztor új forrást fedezett fel, amelyből egyre erősödő fény tört fel. A fényből, mennyei hangok kíséretében a Boldogságos Szűz Mária áldást osztó alakja bontakozott ki. A látomásnak gyorsan híre ment a környéken. Egyre többen zarándokoltak el a forráshoz, főleg miután bebizonyosodott, hogy vizének gyógyító ereje van. Egy idő után a forrás elapadt, ám a zarándoklások nem szűntek meg. Ezért a félegyházi városi tanács elrendelte a forrás betömését. Csakhogy a parancsot senki sem volt hajlandó végrehajtani. A gyógyulásukban bizakodó emberek továbbra is nagy számban keresték fel a hajdani csodatevő forrást, melynek vize időnként még fel-feltört. Egy alkalommal az egyik közeli tanya gazdája feldühődött, amiért a zarándokok letaposták földjét és sajátkezüleg próbálta meg betömni a forrást. Kísérlete azonban hiábavalónak bizonyult. A víz fokozódó erővel tört fel. Az újraéledt és kúttá terebélyesedett forrást áldozatkész környékbeliek faráccsal vették körbe, föléje pedig szobrocskával díszített védőtetőt emeltek.

Mivel a kúthoz egyre nagyobb számban és egyre távolabbról özönlöttek a zarándokok, a félegyháziak elhatározták, a romok helyén új templomot építenek. 1873-ban kápolnaépítő bizottságot alakítottak, melynek irányításával Mallár Pál földesgazdát bízták meg. A munkálatok 1875-ben kezdődtek el Móczár István ács- és kőművesmester irányításával. Az új templomba beépítették a török időkben elpusztult épület köveit is. Az építőanyagok fuvarozását a környékbeli gazdák ingyen vállalták. De nem kért pénzt, az asztalos munkákat végző Szimer Lajos mester sem. A hívek nagy örömére 1885-ben Szabó Ferenc félegyházi apátplébános engedélyezte az első búcsút, ezzel Szentkút hivatalosan is kegyhellyé vált. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1939-ben kérte fel a pálos rendet a szentkúti kegyhely gondozására. Az első három fráter és két laikus testvér 1940-ben érkezett Szentkútra, amely azóta Pálosszentkút néven vonult be a köztudatba. A kommunista hatalom 1950-ben a pálos rendet is feloszlatta. A kegyhely a váci egyházmegye fennhatósága alá került. A pálosok csak a rendszerváltás után térhettek vissza Szentkútra. Marosi Izidor váci püspök 1991. október 17-én bízta meg Remete Szent Pál fiait a petőfiszállási egyházközség és a szentkúti kegyhely gondozásával, ahol minden esztendőben pünkösdkor, illetve a szeptember 8-i Kisboldogasszony (közismertebb nevén: Kisasszony) napjához legközelebb eső vasárnap tartanak búcsút.

forrás: www.orszagalbum.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!