Sukorói ingókő
A Velencei-tó és környéke többünknek nem csak a vidám strandélményeket juttatja eszünkbe. Ilyenkor ősszel érdemes a vízparttól kicsit távolabbra kalandozni. Az északi oldalt ölelő szelíd lankák kellemes túraútvonalai, forrásai és egyedi gránit sziklaalakzatai, az ingókövek, szabadtéri geológiai múzeumként csábítják a kirándulókat.
A Dunántúli-középhegység legöregebb kistája, azaz a Velencei-hegység tömbje, legmagasabb csúcsa alapján jóindulattal is csak dombságnak nevezhető. A földtörténeti óidőben keletkezett, és gránitjának köszönhetőek azok a jellegzetes, érdekes sziklaformációk, az ingókövek, melyek a természetvédelmi oltalom alapjaként máig is nagy érdeklődésre tartanak számot.
Likas-kő
A közismert pákozdi ingóköveken kívül Sukoró környéke is rejt egy-egy magányosan egyensúlyozó kőformát. A meleg-hegyi Likas-kő nemcsak nagyságában tér el pákozdi társaitól, de anyagában is egyedülálló. A földrajzilag Lovasberényhez közeli Likas-kő több útvonalon közelíthető meg. Nadap, Pákozd és Sukoró irányából is könnyen járható, minimális szintkülönbséggel emelkedő túraútvonalakon érhetjük el.
Sukorói ingókő: sajátos kőzetpusztulási forma. Az alig kiegyensúlyozott, vagy annak tűnő kőtömb néhány másik tetején. Leggyakoribb a hűlési repedések mentén négyszöges hasábokra tagolódó mélységi magmás kőzetek körében, amelyek hasábjai éleiken, csúcsaikon erősebben pusztulnak. Ezek a kövek egykor az izzó lávával együtt merevedtek meg, jóval a felszín alatt. Később, a földmozgások és az időjárás erodáló hatásának következtében a felszínre kerültek. Ilyen ismert sukorói ingókő a Gyapjaszsák.
forrás: turistamagazin.hu
Nagyobb térképért klikk a képre!
