Béri andezit kőömlés és kőtár
A Nagy-hegy egy 14-15 millió évvel ezelőtti hasadékvulkáni működés erősen erodálódott maradványa. Az idők folyamán pusztító eróziós folyamatok és kifagyási jelenségek hatására a hajlott oszlopok még nem kerültek felszínre. Az 1972-1981 között folyt kőbányászati termelés érte el először ezeket a különleges formájú oszlopokat a Holczer-bányában, ahol 1948-ig végeztek kisüzemi termelést. Az államosítást követően az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelésében volt a bánya, amit 1970-ben a béri Béke MgTSz-nek adott bérbe „törmelékkő” felhasználására. A kitermelés az andezit oszlopok egyébirányú (pl. díszítőkő) alkalmazását helyezte előtérbe, nem zúzottkőként való felhasználását.
Valószínűleg a helybeliek figyeltek fel először arra, hogy az oszlopok jól csiszolhatók és így kiválóan alkalmasak sírkőobeliszknek. A hajlott oszlopok felszínre kerülésével egyidőben szakmai körökben is ismertté vált a terület és megindult a védetté nyilvánításának folyamata. Az országos jelentőségű védett területként való kinyilvánítása is szóba került, de végül megyei védettséget kapott 1985-ben 3,5 ha területtel. A viszonylag tömör megjelenésű sötétszürke andezit 30-40 cm átmérőjű, 5-6 szögű oszlopokban került a felszínre. Az oszlopok hossza megközelítően 8-10 m, alsó részük a függőlegestől mintegy 70 fokos elhajlást mutat. A páratlan feltárás ritkasága az, hogy az andezitekből felépülő hegyekben ilyen ívelt, oszlopos elválást a Kárpát-medencében, sőt egész Európa területén nem ismer a tudomány. Az oszlopos elválások inkább a bazaltos kőzetekben vannak, oszlopos és ívelt kifejlődést is csak ez idáig négy esetben és bazaltos kőzettömegben említett a szakirodalom. Ezek a következők: a szlovákiai Somoskői bazaltömlés, a sziciliai Alcaniara szurdok, a Kelet-Californiai Devil’s Postpile és a newjersey-i Pirst Vatchung Mountain.
Ezen adatokat figyelembe véve elmondható, hogy a vulkáni kőzetekben jelentkezőoszlopos elválás 90 %-a bazaltos, 8 %-a andezites és 2 %-a riolitos vagy egyéb kőzetekkel kapcsolatos. Ha ehhez még hozzávesszük az ívelt megjelenést is, akkor azt mondhatjuk, hogy a béri Nagy-hegyi oszlopos, ívelt hiperszténandezit előfordulása nemcsak európai, hanem világviszonylatban is különlegesnek számít. Európában ehhez hasonlót nem ismer a tudomány.
Növény-és állatvilága
A Nagy-hegy értékes élővilága indokolttá teszi a földtani-felszínalaktani értékek bemutatása mellett a gazdag növény- és állatvilág ismertetését is. A hegy északi oldalát borító gyertyános-tölgyes erdőkben tavasszal az ujjas keltike (Corydalis solida), a sárga tyúktaréj (Gagea lutea), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) és a galambvirág (Isopyrum thalictroides) egyedeivel találkozhatunk. Néhány szál hóvirág (Galanthus nivalis) is a szemünk elé kerülhet, ami a Cserhátban vadon ritka növény. Itt és a környező cseres-tölgyesekben elszórtan lábon száradt, holt fákat is láthatunk, amelyek az erdőnélkülözhetetlen részei, gombák és állatok sokaságának biztosítják az életlehetőséget. A holt fákban olyan védett bogarak élnek, mint a szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo). A bogarakat és egyéb fában élőrovarok után kutat a fekete harkály (Dryocopus martius). A harkályok az erdők ismert odúkészítői, így fészkelő- és búvóhelyet biztosítanak számos egyéb madárnak és emlősnek, így például a denevéreknek.
A Nagy-hegy gerincén a sziklás, sekély talajon lágyszárú növények uralta sztyepprétet láthatunk. Több védett növényt találhatunk a gerincen haladó ösvény mentén, áprilisban a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigicans), tavasz végén a tarka nőszirom (Iris variegata) virágai nyílnak. A Nagy-hegy csúcsán két védett fásszárú, a szirti gyöngyvessző (Spiraea media) és a pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) alkotnak sziklai cserjést. A szirti gyöngyvesszőn fejlődik egy ritka, védett rovar, a nagy fehérsávos lepke (Neptis rivularis) hernyója.
Az andezitoszlopok árnyas repedéseiben mohák és páfrányok találják meg életfeltételeiket, úgy mint az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)és az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes). A kőtengeren a szélsőséges környezetet jól tűrő moha- és zuzmófajok jelennek meg. A Nagy-hegy gerincén színpompás zöld gyíkokkal (Lacerta viridis) találkozhatunk, csúcsára kiülve pedig főként egerészölyvet (Buteo buteo), ritkábban a fokozottan védett darázsölyvet (Pernis apivorus) láthatjuk. Az erdő gyakran hallható madarai az erdei pinty (Fringilla coelebs), a vörösbegy (Erithacus rubecula), a széncinege (Parus major), a barátposzáta (Sylvia atricapilla), az énekes rigó (Turdus philomelos) és a feketerigó (Turdus merula).
forás: www.nogradgeopark.eu
|
Geocaching adatok Séta Bértől Virágospusztáig (GCBERV) |
Nagyobb térképért klikk a képre!
