Salgótarján, Baglyaskő
A védett terület Salgótarján belterületén a városközponttól nyugatra, mintegy 10 percnyi járásra van. A szokatlanul völgykatlanban lévô kettős vulkáni kúp nagy része a takarórétegek lepusztulását követően került a felszínre. Hasonlóan a többi bazalthoz, ez is kétszakaszos vulkáni tevékenység eredménye. Az első kitörésből alakult ki a két csúcs bazalttufa, majd a második kitörésbôl nyomult a két csúcs közé a sötét színű bazaltláva.
Ezt az idők során a tufa közül kibányászták. A vulkáni működés során a bazalt áttörte a mélyben húzódó barnakőszéntelepet. A szén és a bazalt érintkezésénél természetes koksz keletkezett. Ezt a Baglyas-kővár alatti szénbányászat során észlelték. A sziklatömb területe már a késő bronzkorban is lakott volt. A középkorban várat építettek a sziklán. Nyomai már alig észrevehetők. A falmaradványok feltárásra, a sziklatömb két ürege pedig kutatókra vár. A terület alkalmas lenne egy földtörténeti bemutatóhely kialakítására. Természetes oktató és reakciós területként is szolgálhatná a város lakóit és minden érdeklődőt.
A vár történetéről nem maradt fenn számottevő írásos emlék. Valószínűleg a tatárjárás után a Kacsics nemzettség Illés ága építette. E nemzetség Illés ágából származó I. Péter fiai közül Mikus Hollókő, Leusták Somoskő, II. Péter Baglyaskő és Mihály Sztrahora várát tartotta birtokában a XIV. század elején. 1310-ben Csák Mátéhoz csatlakoztak, e várakat is átadták neki. Károly Róbert király Csák Máté hatalmát 1312-ben rozgonyi csatában megtörve, birtokainak nagy részét, köztük Baglyaskő várát is elvette, majd ezeket a birtokokat 1313-ban a Kacsics nembeli Folkus ágból származó Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta, akinek birtokába a budai káptalan 1327-ben be is iktatta. A várnak jelentős szerepe nem volt, a XV. században már nem is említik. A vár alatt lévő Baglyas község a XV. század közepén már Somoskő tartozéka volt. A várrom falmaradványait a helybéliek elbontották és felhasználták házaik építéséhez.
Nagyobb térképért klikk a képre!
