Valcum - római romok (Keszthely-Fenékpuszta)
A IV. században épült római erődítményből ma a kapu, a háromhajós bazilika /ókeresztény típusú/ és az állami raktár maradványainak felfalazott építményei látszanak.
Magyarország egyik legjelentősebb régészeti területét találhatjuk Keszthelytől délre, a Balaton partján. Noha közel 7500 éve lakott helyről van szó, az első nagyobb mérvű „fejlesztéseket” a rómaiak vitték véghez a negyedik század második harmadában. Ekkor építették ki Valcum, azaz Keszthely-Fenékpuszta erődjét. A népvándorlás során az erődöt szinte mindig lakták, érdekes leleteket találunk így a kontinuitásról, a romanizált, antik kultúrájú lakosság továbbéléséről. Az erőd legközelebb a 18. századi térképeken tűnik fel, majd 125 éve megkezdték az első ásatásokat is. Fenékpuszta a mai napig a Balaton környékének egyik legjelentősebb ásatási területe, amelyre a Balatoni Múzeum felügyel.
Kr. u. 2-3. században vált jelentőssé az akkor már Valcumnak nevezett település, hiszen itt keresztezte egymást a provincia két jelentős kereskedelmi és hadi útvonala: az Adriától Aquincum és a Savariától (Szombathely) Sopianae (Pécs) felé tartó út. Még a római korban, a 4. század közepén átépítették és megerősítették a települést: egy háromszázhetvenhétszer háromszázötvennyolc méteres alapterületű, negyvennégy kerek toronnyal védett erődvárost hoztak létre, amelynek huszonkét épületét sikerült a huszadik században feltárni, ma a kapu, a háromhajós bazilika és az állami raktár maradványainak felfalazott építményei látszanak.
433-tól a hunok fennhatósága alá került a Dunántúl, majd a keleti gótok lettek e terület urai. Thiudimer nevű királyuk a fenékpusztai erődöt választotta székhelyéül. Később a Dunántúl az avar birodalom része lett. Az avarok segédnépként keresztény vallású lakosságot telepítettek a környékre, akiknek sajátos anyagműveltségét Keszthely-kultúrának nevezi a régészeti kutatás. Ellentétben a többi pannóniai erőddel, a fenékpusztai a népvándorlás korában is használatban volt.
Az erődváros annyira jól védhetőnek bizonyult, hogy lakosai helyben maradtak a rómaiak távozása után is. 456-tól a keleti gótok székhelye lett a település, később az avarok germánokat és bizánciakat telepítettek ide. 630 táján ugyan elhagyták a lakók a várost, ám a nyolcszázas években ismét beköltöztek az oltalmazó falak közé. A települést végül a 10. század elején a honfoglaló magyarok pusztították el.
Szabadon látogatható.
forrás: www.keszthely.hu, www.utazzitthon.hu
|
Geocaching adatok Balatoni kerekezés a déli parton (GCDBAK) |
Nagyobb térképért klikk a képre!
