Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Hidegség alig 350 lelket számláló kis falu, mely Fertőd és Sopron között nagyjából félúton, a Fertő-tó déli partján helyezkedik el. A Hidegség nevét arról a hidegvízű forrásról kapta, amelyik a "Dézsma pincében" ered, és napjainkban is ott csörgedezik a település központjában. Középkori eredetű plébániatemploma a község feletti dombon áll. Román kori része Nyugat-Magyarország egyik különleges értékű műemléke.

A falu legfontosabb látnivalója a Szent-András templom, mely a falu központja feletti dombon található. A ma látható templom keleti végét alkotja a speciális, kívül négyszög, belül kör alaprajzú rotunda. A kutatók szerint az eredeti, keleti oldalán apszissal is rendelkező rotunda falai már jóval azelőtt állhattak, hogy a jelenleg ismert első írásos emlék (1274) említést tesz róla. Kőanyaga ugyanis nem azonos a fal külső részét alkotó, fertőrákosi fejtőből származó, jóval mállékonyabb mészkővel. Okfejtésük szerint egyidejű építés esetén ez utóbbinak inkább a fal belső oldalára kellett volna kerülnie.

A falura és a templomra vonatkozó első írásos adat 1274-ből való. Az eredetileg szabadon álló, 30-40 főt befogadó körbástya építészeti kialakítása azért különleges, mert a belül kör alaprajzú főteret és a patkó alaprajzú szentélyt kívülről sík falakkal határolták. A külső és a belső falazat egy időben készülhetett, és a közöttük levő teret tört kövekkel töltötték ki. A körtemplom a XII. században, de legkésőbb a XIII. század első felében már állhatott. Freskóit azonban csak a tatárjárás után, feltehetően 1250 körül készítették. Abban az időben IV. Béla egyik kedvelt embere - a Buzád nemzetség Csák nevű tagja - soproni várispánként Hidegségen udvarházat építtetett és birtokközpontot alakított ki. A körtemplomot ekkor ékesítették freskókkal.

A szentély boltozatán középütt Krisztus alakja látható mandula formájú keretben. Az evangélisták szimbolikus alakjai veszik körül: Lukács ökör, Márk oroszlán, János sas, Máté pedig angyal formájában. A szentély középső zónájában a 12 apostolt ábrázolták emelt ívű árkádsorban. Az árkádsor keretíveiben az apostolok nevét írták fel antikva betűkkel. A baloldali első három és a 12. evangélista alakja elpusztult. A fennmaradtak: Bertalan, Pál, Péter, András, János, Jakab, Tamás, Fülöp.

A XVII. században a templomot kibővítették, a templomhajót megnagyobbították. A XVIII. század elején az épületet villámcsapás érte. A nyolcoldalas, pántos, kősisakos barokk torony ezt követően épült a körtemplom szentélye fölé. A torony testét toszkán félpillérek keretezik, és egy főpárkány zárja le. A négy sarkán egy-egy bábszerű dísz áll. A toronyban két harang lakik. A régebbit Köchel János György öntötte Sopronban 1777-ben. A barokk átalakítás kiterjedt a templom egészére. Az 1920-as években a templomot tovább bővítették, ezzel befogadóképességét számottevően megnövelték. Az új templomrész bejárata felett a templom tetején elhelyezett vaskakas a hagyomány szerint annak állít emléket, hogy a község lakói a XVI. század végétől a XVII. század közepéig az evangélikus hitet vallották.

forrás: www.hegykoikirandulas.hu, www.muemlekem.hu, Gyurkó János, Árpád-kori templomok a Kárpát-medencében

Nagyobb térképért klikk a képre!