Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Az 1990-es évek végéig megjelent műemlékjegyzékek mindössze annyit írnak a Somogy megyei Lengyeltóti római katolikus plébániatemplomáról, hogy „korábbi templom felhasználásával épült eklektikus stílusban 1882-ben”. A hivatalosan is csak műemlék jellegűnek nyilvánított épület renoválásához 1989-ben fogott hozzá az egyházközség, ám hamarosan kiderült, hogy az újkori falak egy sokkal régebbi templom maradványait rejtik. Az 1996-ig tartó régészeti kutatás és helyreállítás folyamán kibontakozott, majd tudományosan rekonstruált XII. századi templom roppant értékes példával gazdagítja román kori építészetünk eddigi ismereteit. A Balaton partjától az ősi megyeközponton, Somogyváron át a Délvidékre vezető – már az ókorban is fontos szerepet játszó – hadi út mentén kisebb magaslaton keletkezett település, Tóti neve a régi magyar szóhasználatban a délszlávokra is vonatkozó népnévre utal; az Árpád-korban a déli szomszédunkban élő szlavónokat – tótokat – is telepítettek a királyi vármegyébe.

Az 1116 és 1121 között oklevélben is felbukkanó község neve nem szerepel az 1332–37 között országosan összeírt plébániák sorában, holott a napvilágra került templom minden jel szerint az 1100-as években épült. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a különös alaprajzú, nyugati toronypárral és hármas szentélyfejjel megépített templom valamely szerzetesrendünk egyháza volt. A korai időpont miatt legvalószínűbb a bencés, esetleg egy keresztes lovagrend, ám erről egyelőre hallgatnak a forrásaink. Az épület azonban rendkívül beszédes. Téglából készült, míves kivitelben, a falakon finom rajzolatú díszpárkányok futnak körbe a Dunántúlon másutt is látható cikcakk és farkasfogas mintázattal. A nyolc és fél méter hosszú és ugyanolyan széles, kissé szabálytalan négyszögű hajó keleti oldalához csatlakozik a két kisebb, köríves mellékapszis, középen a nagyobb méretű, nyújtott patkóívű főszentély.

A középkori liturgiában a Szentháromságot jelképező három apszison kívül a délen és északon, illetve a diadalív mellett az egyenes falakba mélyedő, összesen 18 ülőfülke is a rendi közösség korabeli jelenlétéről tanúskodik, s nem falusi hívek gyülekezetéről. A templom tatárjárás utáni történetéről éppúgy keveset tudunk, mint a török idők alatti hányattatásairól. Az 1241–42-ben súlyosan megrongálódott – nagyrészt összeomlott – épületet újjáépítették, a kutatórégész szavaival „a helyreállítást a XII. századi templom építőmestereinél jóval gyengébben képzett kőművesek végezték”, ami azért elgondolkodtató, mert abban a korban még nem beszélhetünk „szocialista szakemberképzésről”. Egy 1426. évi adat már plébániaként említi, 1660-tól pedig a szigligeti vár tartozéka a lengyeltóti templom, kegyurai a Tóti Lengyel család tagjai. A plébánián 1702-től vezetett Historia Domus szerint védőszentje „emberemlékezet óta” az idősebb Szent Jakab apostol, akinek kiterjedt középkori kultuszával már sok helyütt találkoztunk a Dunántúlon. Az 1752-ben Lengyel Gáspár által megújított templomot az újabb kegyurak, a Zichy grófok nagyobbították meg a jókora, kereszt irányú hajóval 1882-ben, és végül e kései klasszicista stílusú épületből bontakozott ki a magyar millecentenárium esztendejére ez a nyolc évszázados, különleges értékű építészeti emlékünk.

A 12.sz.-i templomot kicsiny szabálytalan, enyhén trapézba hajló négyzetes hajóval, sekrestye nélkül építették, melyhez keleten 3 , egy fő éskét mellékszentély csatlakozott. A templom két részét diadalív választotta el egymástól. A legdíszesebbek a szentélyek. Leginkább a főszentély érdekes, mert a vízszintes lábazathoz ívesen csatlakozó lizénák tagolják, melyek fent egyes és kettős félkörívekkel kapcsolódnak egymáshoz és díszes farkasfog-fűrészfog variációjú főpárkány zárta le.Megmaradt a Ny-i homlokzat É-i részén megmaradt egy befalazott ikerablak. A főszentély járószintje 51 cm-el magasabb volt a hajóénál, középpontjában téglából falazott oltár állt. A közel négyzetes hajó érdekessége a feltárt, félköríves alaprajzú és záradékú ülőfülkesor.(Összesen 18 lehetett, 70 cm széles és 40 cm mély.) Ezekből 2 már a mellékszentélyekbe esett. A déli oldalon 9 ülőfülke lehetett. Az É-i oldalon csak 3 maradt a 19. sz.-i átépítések miatt. Valószínűleg mindig fehérre volt meszelve.

Az építőmesterek kezdetben torony nélkülinek tervezték , de kicsit később 2m-es tornyokat is építettek, amelyeket előreugró fal kötött össze. Valószínűsíthető, hogy egy szerzetesi közösség számára épült, Dalmát kapcslatra utal. Még a XIII. sz során részben összedőlt. Az akkori mesterek vékonyabbra építették a falakat és nem voltak annyira képzettek a díszítések is torzultak. A déli hajófalon 3 db kifelé-befelé rézselt román kori ablakot nyitottak. Ebből a középső teljesen a déli részben maradt meg. A török időkben tornyok leomlottak A karzatra vezető csigalépcső építése miatt az ikerablakokat elpusztították és ülőfülkék egy részét is. A dalmát, horvát betelepülők miatt kicsinek bizonyult templomban új karzatokat építettek, új ablakokat nyitottak.

forrás: www.mno.hu, www.muemlekem.hu, Gyurkó János, Árpád-kori templomok a Kárpát-medencében

Nagyobb térképért klikk a képre!