A kirándulni vágyókat szebbnél szebb túrautak, várak, látnivalók várják Magyarországon. Szeretnénk ezen az oldalon Magyarország szépségeit bemutatni.

Pápoc, Havas Boldogasszony kápolna

A nagyrészt román stílust képviselő, valószínűleg a 12. században emelt épület, azonosnak tekinthető a település Árpád-kori plébánia templomával (Szent Lőrinc-templom).

A Rába menti község Pápoc, már a honfoglalás idejében egyházas hely lehetett. A középkorban a településnek három temploma volt. A mezővárosban akkoriban gyógyfürdő és több malom is működött. Emelett vásár-és vámjoggal is rendelkezett. Itt létesült az ország egyik legrégibb plébániaiskolája. E korból legépebben a Havas Boldogasszony kápolna maradt ránk, mely a négykaréjos románkori templomok szép példája.

A mintegy 9 m átmérőjű centrális négykaréjos felépítésű, emeletes templom téglából készült, 1 m körüli falvastagsággal. A jelenlegi cserépfedésű emeleti rész és a fazsindely borítású kupola között nyolcszögletes szint a laterna található, melynek minden második oldalán keskeny félköríves záródású - a már 20. században kiegészített - ikerablak van elhelyezve. A földszinti és az emeleti tér alaprajza közel azonos. Az alsó szint nyugati karéjában - a délre nyíló kaputól balra - befalazott bejárat található, a keleti karéjban széles ablaknyílás van kialakítva. A félköríves záródású oszlopokkal díszített kapuzat kőanyaga vörösmárvány, az ajtónyílás vízszintesen zárt az ívmező díszítés-faragás nélküli, a külső oszloppár szintén a XX. században került pótlásra.

Az emeleti rész minden karéjában valószínűleg azonos kialakítású félköríves, román ablaknyílás volt, ettől jelentősen eltér a jelenlegi déli és nyugati ablaknyílás kialakítása. Az alsó szint nyugati karéjának falában az emeletre vezető keskeny lépcső, a keleti karéjban pedig ülőfülke található. A földszinti és emeleti boltozat a karéjok sarkain elhelyezett pillérekre, illetve oszloppárokra támaszkodik, az emeleti rész kialakítása kidolgozottabb itt az oszloppárok félkörszelvényűek. Az boltozat bordáit a féloszlopok között elhelyezett vékony oszlopok tartják, a földszinti boltozat bordáin geometrikus falfestés található.

A templom a prépostság templomának megépítését követően az Ágoston-rendi [31] kolostor kápolnájaként működött tovább, mint Szent Mihály-kápolna. A kolostor XVI. század második felében történt megszűnését követően a kápolnáról először az 1698.évi Cannonika Visitatio tesz említést, mely szerint belső festése ép, bejárati oszlopsora még áll.

A kápolna állapotának jelentősebb romlása Sághy Mihály perjelségének idejére (1748-1762) tehető, mely időszakban a kápolnát kamra és sörfőző céljára engedte át, ami miatt utóda jákfalvi Horváth István a Szentszék előtt pert indított ellene. A perirat a kápolnát gótikus stílusban épültnek nevezi, 1762-ben vörösmárványból készült oltárköve még ép és sértetlen. A későbbiekben - a kolostor templomának emlékére - Havas Boldogasszony nevet felvett kápolnát a XX. században több esetben is tatarozták-restaurálták. A kápolnán az elmúlt évszázadok során több átépítés történt - bejárat áthelyezése, emeleti rész és a kolostorépület felső szintje közötti átjárhatóság megvalósítása, ablaknyílások részbeni átalakítása, barokk kupola ráhelyezése - de ennek ellenére a korai központos templomok alaptípusának -körtemplom- jegyeit jól megőrizte. Felépítésében erős hasonlóságot mutat a hiányosabban fennmaradt szerkezeti egységű jáki Szent Jakab - kápolnával.

Ágoston-rendi perjelség (1359-1776)

Az Ágoston-rendi remetekolostort Gelsei Margit, Magyar Pál felesége alapította (1359), Szűz Mária tiszteletére, ellátva a fenntartásához szükséges birtokokkal. A kolostor 1552-ig működött. A négykaréjos kápolna északi oldalához tartozó egykori kolostort eklektikus stílusban alakították át 1890 körül. Az iskolaként működő épület helyreállítása során (1973) derítették ki, hogy a középkori ágostonos kolostor maradványait rejti az építmény. Az iskola udvarán Medgyes Magdolna és P. Hajmássy Erika régészek egyhajós gótikus templom alapfalait tárták föl (1975/76). Ez lehetett az ágostonos perjelség Szűz Mária-temploma.