Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Már a X. században falu volt a Csonkatorony vízzel határolt dombján. A XI. században már Pályi néven volt ismert a település, mely nevét vagy a falu birtokosáról, vagy a templomának védőszentjéről, Paulus, Pál szentről kaphatta.

Később az Ér toldalékkal különböztették meg a többi közeli, szintén Pályi nevű falvaktól. Így lett neve előbb Érpályi, mely később Herpály-ra módosult.

Az ásatások során a torony déli oldalán huszonnyolc téglakeretes, többnyire kifosztott sírt tártak fel. A sírokban talált X-XII. századi edénytöredékek alapján valószínűsíthető a falu létezése. Az egyik, bolygatatlan sírban egy női csontváz jobb kezében II. Géza (1141-1162) dénárt találtak.

A sír helyzete (a templom alapja egy sírt sem érint) alapján feltételezhető, hogy a temetőt a templom építése után, nagyjából 1170 körül kezdték használatba venni.

A kutatások eredményeként egy háromhajós, nyugati ikertornyos, igen nagy méretű kolostortemplom alaprajzát tárták fel. Az északi mellékszentély megmaradt része belül félköríves, kívül egyenes záródású, a fő és a déli mellékszentély egyenes záródású.

A főhajó belsejében megtalálták az oltár alapját, és a három-három északi és déli pillért. A legtöbb helyen nem csak az alapokat, hanem néhány téglasor falat is találtak. A nyugati pillérek a kő alapra rakott erősebb, alul nyolcoldalú, fenn hengeres oszloppal a karzatot támasztották alá.

A középső és keleti pilléreket szintén kő alapra rakták, négykarélyosan. Legvégül megtalálták a déli mellékszentélyhez csatlakozó sekrestyekápolnát, illetve a déli falon egy kapu és bélletének alapjait.

A kolostor építéséről írott forrás nem maradt fenn, így pontos építési idejét is csak nagyjából tudjuk meghatározni. Sajnos sem a bencések, sem a premontreiek írásos emlékeiben nem találjuk a kolostort, így csak feltételezhető, hogy a bencés rendhez tartozott.

Építtetőjéről nem sokat tudunk, az viszont bizonyos, hogy épp ennek a templomnak az építése miatt költöztették át az itt megtelepedőket egy közeli, szintén vízzel körülvett dombra, melyet Egyházsziget néven ismerünk.

A név őrzi a XII. században itt álló másik templom emlékét is, melynek feltárt alapjait a közelben szintén megtaláljuk (Fehértemplom-rom).

A tatárjárás a vidéket elnéptelenítette, és a benépesedés is csak lassan indult meg, így a monostor funkcióját ekkor bizonyára elveszítette.

A sorsát végleg a törökök 1658-as és 1660-as pusztítása pecsételte meg, ekkor ugyanis Herpály végleg kihalt, és a benépesedés már a mai város egykori területén indult meg.

A monostort a következő évszázadokban még viszonylag jó állapotban találjuk. 1806-ban még állt a két hatalmas, szinte sértetlen torony, a hajó, a szentélyek, és a sekrestyekápolna falainak romjai.

Állapota azonban egyre jobban romlott, amikor 1842-ben az életveszélyesen lepusztult északi tornyot lebontották, és a tégláit a berettyóújfalui Református templom orgonaalapjába beépítették.

1854-ben a déli torony legfelső emeletét is le kellett bontani, mert a ledőlés fenyegette. Ekkorra a korábbi falmaradványokon az enyészet lett úrrá, és tégláját a környékbeliek elhordták házépítés céljából, az alapokat pedig betemette a föld. Így vált a déli torony magányosan álló Csonkatoronnyá.

Tardy Elek 1858 körül behúzatta a klastromot körülvevő mély árkokat, és ekkor egy 15 kg súlyú harangdarabot talált, mely sokkal meredekebb volt, mint az akkori harangoké. Ebből a harangdarabból aztán nyolc csengőt öntetett a család tagjainak.

1878-ban Rómer Flóris, a magyar régészet neves atyja felkereste a tornyot, és megállapította, hogy nem lehet a falu temploma, hanem egy Árpád-kori apátsági kolostorromról van szó.

Állagmegóvást azonban nem végeztek rajta, így az tovább pusztult. Majd csak 1904-ben kezdték helyreállítani a tornyot. Ekkor kapott tetőt is.

A két világháborút azonban a torony újra megsínylette, lövések révén elpusztult a tetőszerkezete, valamint emeletének északi, nyugati fala, és déli sarka. Jelentősen megsérült a bejárata illetve az északnyugati támpillére is.

A falmaradványok sokáig magányosan álltak, amikor 1959-ben a megyei építőipari vállalat műemlékbarát munkatársai megmentették a biztos pusztulástól, és újra felfalazták a hiányzó részeket.

Régészeti kutatásokat végül 1972-76 között végeztek, majd megtörtén az egykori alapok felfalazása, és a műemlék mai állapotra történő helyreállítása is.

Ma ez Berettyóújfalu egyetlen országosan védett műemlék épülete.

A templomrom környéke helyi védettségnek örvend.

forrás: www.biharite.hu

Cím: 47 sz. főút mellett
Látogatás: Szabadon látogatható

Nagyobb térképért klikk a képre!