Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Kalandos, izgalmas túrát jelenthet Csengele árpád-kori falusi templomromjának felkutatása a pusztában. A kisméretû kõtemplomot és temetõjét, 1241-ben a tatárok elfoglalták és felégették. Késõbb az ide telepített kunok az újjáépített templom köré temetkeztek elõször pogány, majd felvett keresztény szokás szerint. A 16. században a templom a török pusztítás áldozatául esett, de romjai a 18. század végén még álltak. A község lakossága és a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai közös erõvel 1975-ben tárták fel és építették újra a rom alapfalait.

Az 1975-ös föltárás alapján temploma 1241 előtt épült, rétegesen döngölt réti agyag alapozású, patkós szentélyzáródással, közel négyzet alakú hajóval (9,7×6,8 m külső, 7,4×4,4 m belső méret, az apszis 2,75×3,2 m, a hajó 4,65×4,4 m). A templom tengelye ÉK 32° – Dny 224°. Két építési periódusa különíthető el. Az 1. periódust 1241 előtt építették, pontosabban nem korhatározható. Ehhez a periódushoz tartozott a templomot koncentrikusan övező, a közelmúltban feltárt hármas körárok-erődítmény. A 2. periódus: 13. század második fele - vége. Tégla és réti mészkő vegyes felhasználásával épült, egyszerű síkmennyezettel. A templombelsőt hengeres és nyolcszög átmetszetű idomtéglákból készült oszlopok tagolták. A temetkezések sírmellékletekkel korhatározható csoportja a 13. század végétől a 14. század közepéig terjedő időből való, s a keresztény hitre tért kunok körébe tartozik. Legújabban a templom közelében lovával és mellékletekkel eltemetett, a kunok előkelő rétegébe tartozó harcos pogány rítusú sírja került elő.

A templomrom kutatását 1975-en kezdte el Horváth Ferenc régész, aki a maradványok vizsgálata mellett számos, a középkor végére eső kun temetkezést is feltárt. 1998-ban a lelőhely közelében elhaladó autópálya-építkezéseket megelőző feltárások nyomán Horváth Ferenc újabb ásatásokat végzett és egy újabb sírt került napvilágra. A sírban keleti, steppei, pogány módra eltemetett férfi feküdt teljes felszereléssel, láncpáncélban, fegyverzetben, lóval. A ritka tárgyi anyag egykori viselőjének gazdagságáról árulkodott. A koporsóhoz jávorfát használtak, amely nem volt honos az Alföldön, tehát messzebbről kellett szállítani. Az ilyen különleges eljárás akkor sem illetett meg mindenkit, de mindenképpen megillette a kun közösségek rangos vezetőit. A temetés gondossága, a sír gazdagsága és rendezettsége, a mellette található áldozati hely és a kört alkotó "halotti házak" pedig vitathatatlanná tették, hogy a régészcsoport egy kun vezér sírjára bukkant.

forrás: www.csengele.hu, www.sulinet.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!