Dunaújváros, Intercisa - ókeresztény templom
A Duna jobb oldalán elterülő Pentelei-löszplató magaspartján és az abba bevágódott mellékvölgyben kialakult település a Mezőföld keleti határán fekszik. Az Alföldhöz tartozó középtáj domborzati megjelenésében átmenetet képez az eltérő fejlődésű, tagoltabb nagytáj, a Dunántúli-dombság és a kiegyenlítettebb felszínű, szomszédos alföldi középtáj, a Dunamenti-síkság között.
Az Intercisa Múzeum Dunaújváros és környékének régészeti, történeti és néprajzi emlékeit gyűjti, őrzi, s mutatja be állandó és időszaki kiállításain. A múzeum hónapról-hónapra változatos programokkal is várja a látogatókat.
A feltárt leletek is bizonyítják, már az őskorban is lakott volt ez a terület. Az első jelentős település, amely mintegy hét évszázadon át virágzott, a bronzkorban alakult ki. Intercisa néven ismert a római korban, amelyből hatalmas tárgyi leletanyag maradt fenn, amelyek arról árulkodnak, hogy az itt létesült római katonai tábor a hozzá kapcsolódó polgárvárossal jelentős szerepet játszott a Római Birodalom Pannonia provinciabeli keleti határának, limesének a barbár támadások elleni védelmében. A honfoglaló magyarok a 10. század elején telepedtek meg a térségben. A későbbi korból származó ásatások tárták fel a Dunaújváros elődjének tekinthető, már az Árpád-korban is létező, máig fennálló Pentelét, amely egy középkori görög szentről, Szent Pantaleonról, pontosabban az egykori Duna-szigeti (a mai Szalki-sziget elődje) Szent Pantaleon-apátság védőszentje után kapta a nevét.
Intercisa a terjeszkedő Római Birodalom dunai határrendszerének, a limesnek egyik fontos állomása volt. Jelentőségét az adta, hogy a Csepel-sziget déli végén lévő átkelőhely őrzésére szolgált. Először palánkvár, majd kőerőd épült. A katonai tábor körül polgárváros alakult ki a katonai tábort kiszolgáló civileknek. A katonák családot alapíthattak (a sírköveken a katonák római ruhában láthatóak, asszonyaikat azonban a bennszülöttek, a kelta eraviscusok viseletében ábrázolták a kőfaragók).
A barbár betörések során többször elpusztult, majd újjáépült a tábor is, a polgárváros is. 180-tól 260-ig tartott a település virágkora, ekkor gazdag várossá épült ki.
Intercisa régészeti leletanyaga igen gazdag. A feltárt építmények között van a bemutatott apszisos épület is, amelyet a 4. században emeltek, s ókeresztény templom volt. Alaprajza feltétlenül ezt igazolja, bár vallási jellegű lelet a helyszínen nem került elő (a városban azonban sok olyan tárgyat találtak, amelyek a kereszténység korai elterjedését mutatják).
A kis apszis nyílásában látható két falcsonk diadalívet tartott. A sok üveg- és cseréptöredék arra vallott, hogy az épületnek több üvegezett ablaka és cserépteteje volt.
Cím: 2400, Dunaújváros Városháza tér 4.
|
Geocaching adatok Fűtőcsatornás Római Lakóház (GCFRLH) |
Nagyobb térképért klikk a képre!
