A kirándulni vágyókat szebbnél szebb túrautak, várak, látnivalók várják Magyarországon. Szeretnénk ezen az oldalon Magyarország szépségeit bemutatni.

Hajdúszoboszlói Templomerőd

Szoboszló neve először 1075-ben, I. Géza királyunk adománylevelében bukkan fel, ebből tudjuk, hogy itt már a 11.században vásárokat rendeztek. Bocskai István fejedelem 1606-ban hajdúkat telepített a városba, innen származik a településnév „hajdú” előtagja. 1660-ban a budai török pasa hadjárata nyomán szinte teljesen elpusztult a város. Hajdúszoboszló a 19. század közepén a betyárvilág felszámolásával kapcsolatban szerepelt az országos lapokban. A város lakóinak életére és vagyonára ekkoriban 50-60 perzekutor vigyázott. Hajdúszoboszló élete 1925. október 26-án döntő fordulatot vett, ekkor ugyanis egy kutatófúrás alkalmával olaj vagy gáz helyett termálvíz tört fel több mint egy kilométer mélységből. Az itt lakók gyakran keresték fel a forrást, mert hamar kitapasztalták, hogy szokatlan illatú, kénes és jódos vize az ízületi bántalmakra, derékfájásra megkönnyebbülést hoz. A gyógyvízre épülő gyógyfürdő és strand hatására a település gyors fejlődésnek indult.

A református templomot egykor sarokbástyákkal védhetőbbé tett erődfal vette körül. Az egyik sarokbástyát a földben lévő maradványok felhasználásával rekonstruálták. A régi ábrázolásokat és a Hajdúszoboszlón ma is álló bástyát mintának tekintve építették újjá a sarokbástyát, és két irányban meginduló falszakaszt is hozzáépítettek.

Hajdúszoboszló központjában található a középkori erődfal maradványa egy épségben maradt tornyával. A református templom létezése alatt többször átépítették, az eredeti azonban a XV. századra vezethető vissza. Ezt megerősítették, a kutatások során feltárt cserépleletek is. A régi református templomot övezte körbe a négyszög alakú, kb. 100x50 méter nagyságú erődítés, sarkain egy-egy sarokbástya helyezkedik el. Az erődfalat már a hajdúk telepítése előtt megépítették, valószínű a reformáció harcai és a török elleni védekezés tette szükségessé az erőd építését.

A régi templom és környezete 1594-ben a tatár csapat pusztítása során teljesen kiégett és teljesen tönkrement. Amikor a hajdúk birtokolták ezt a területet, nem gondolhattak akkor a templom és erőd helyreállításán. ( a közhiedelem ellenében a Szejdi-dúlás idején ez az erődfal bizony alkalmatlan volt az ellenállásra, így Kecskeméthi Balázs nem itt, hanem a Kis-Szoboszlón lévő templomot és erődítményét, az erősebb falai végett rendezte be védelemre.) 1803-ban az erődfal egy részéből granáriumut építettek, melyet a XIX. század közepétől református paplakként működtettek.

Az erődfalat szabályos távolságban elhelyezkedő kifelé és befelé szélesedő lőrések szelik át, amelynek kilövő nyílásai kulcslyuk alakot képeznek. Az erődfal erősítésére szolgáló kis tornyot, az udvarról bejárati ajtón lehet megközelíteni, amelynek belső teréből a védőfalhoz hasonlóan szintén lőrések tárulnak elő. A belső terét félgömb alakú boltozat zárja, az építményt csúcsos toronysisak borítja, amelynek zsindelytetejét és a megrongálódott falat az 1960-as években sikerült helyre állítani.