Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Miskolctapolca már a 13. századtól kezdve fontos szerepet töltött be Miskolc életében. Területén volt megtalálható a várost alapító nemzetség temetkezési helye. Az itt épült Bencés monostor romjai a Barlangfürdő bejáratánál találhatóak. A XIV. század második felétől az XVI. sz. elejéig éltek itt a szerzetesek, amikor több támadás is érte az apátságot. Ezután a szerzetesek elmenekültek. Az épületeket is lerombolták, és a terület elmocsarasodott. A tapolcai apát 1711-ben hívta fel a térség vezetőinek figyelmét a terület állapotára, és a fürdő rendbetételét is javasolta. A víz és a terület gyógyító hatásának alátámasztására orvosokat is hozatott Kassáról. A fából épült fürdőépület leírását 1743-ból ismerjük, így ekkorra már biztosan elkészült a fürdő.

A tapolcai bencés apátság korai történetére vonatkozóan igen kevés írásos forrásunk van. Az alapítás pontos évét nem ismerjük. A Váradi regestrum 1214 és 1221 között háromszor nevezi meg az apátságot, előbb Hévíz, majd Tapolca néven. A monostor körül Miskolc, Tokaj (ma Kistokaj), Mályi, Csaba helységek mind a Miskolc nemzetség települései voltak, így az apátság alapítói és kegyurai is ők lehettek. 1291-ben a Miskolc-nembeli Panyit fia Miklós a kegyúr. Szent Benedek rendjéhez tartozása kevés adattal igazolható: 1410-ben Miklós apátot bencésnek írják. 1503-ban Tolnai Máté pannonhalmi főapát intézkedik reformja ügyében. A rendi gyűléseken apátját nem említik.

1430 körül László diósgyőri plébános, mivel hallotta, hogy Antal apát más apátságot kap, közbenjárt, hogy Miklós szerzetes kapja meg a tapolcai apátságot. Miklós a széplaki konvent tagja, korábban Tapolcán volt és egy antifonás könyvet is másolt. Azt nem tudjuk, hogy eredményes volt-e a közbenjárás, mert a következő két évtizedből nem maradtak ránk az apátok nevei. Tolnai Máté pannonhalmi főapát figyelme Tapolcára is kiterjedt. Ennek lehetett eredménye, hogy II. Ulászló 1503-ban levelet intézett a monostor kommendátor apátjához, Bonaventurához, aki előbb domonkos barát volt, hogy a főapát törekvéseit ne akadályozza, ha alkalmas perjelt vagy custost küld hozzá, vagy ha a rossz példát adó szerzeteseket elmozdítja.

1532 nyarán Bebek Imre és Ferenc, akik János király pártjára álltak, embereikkel rátámadtak a tapolcai apátságra, amit akkor Oláh Miklós esztergomi kanonok, az özvegy Mária királyné titkára bírt, aki ekkor éppen Brüsszelben tartózkodott. Oláh Miklós hiába telepített előzőleg az apátságba horvát huszárokat, hogy megvédjék azt. A Bebekek a monostor embereit részben megölték, részben fogságba vetették, az arany ezüst tárgyakat és a templomi ruhákat elrabolták. Bebekék nemcsak a kolostort fosztották ki, hanem az erődítménnyé alakított kolostorhoz tartozó egyéb házakat is, majd fölgyújtották és a földig rombolták, birtokait több éven át a kezükben tartották. Balassa Zsigmond visszafoglalta, Oláh Miklós pedig kérte, hogy a besztercebányai határozatok alapján visszakapja.

Két év múlva a borsodi főispánhoz Pemfflinger Sebestyénhez fordult, hogy segítse a megfélemlített szerzetesek visszatérését. Ha az apátság lakhatatlan, a miskolci plébánián vagy az apátság miskolci házában lakhatnának. Miskolcon ugyanis a plébánia kegyurasága és egy ház az apátságé volt. Amikor a bencés szerzetesek a közeli Miskolcra költöztek, a rend liturgiáját is magukkal vitték, hiszen Oláh Miklós 1534-ben Brüsszelből a főispánt figyelmezteti, hogy gondja legyen rá, a szerzetesek Miskolc plébániatemplomában is folytathassák a monostor szükséges szent szolgálatait, amíg a rendházat újjá nem építik, addig se hanyagolják el az egyházi teendőket. A szerzetesi élet azonban többé már nem tért vissza az apátság falai közé. 16. századi pusztulását követően az apátság köveit a környező települések lakossága kibányászta és elhordta. A 19. század végére már azt sem lehetett tudni, hol állt egykor.

A bencés templom egy szigetre épült, ahol a 11. században már ált egy rotunda — egy kerek templom. A rotunda lehetett az itteni település plébániatemploma. Ez a középkori Miskolc legkorábbi épülete. A bencés templom építője az általa rajzolt templomot összekomponálta a rotundával, oly módon, hogy a bencés templom hajójából át lehetett menni a körtemplomba. Amikor az apátság alapítója meghalt, a rotundába temették. Ez lett Miskolc reprezentatív temetőkápolnája. A nemzetség többi tagja a bencés templom északi oldala és a rotunda közti területre épített temetőkápolnába temetkezett, egészen a 13. század végéig. A 13. századot követő klímaváltozás során, a hűvösebbé, csapadékosabbá váló éghajlat miatt megnövekedett csapadék miatt egyre több hordalék mosódott le a környező dombokról, valamint megnövekedett a talajvíz szintje. A bencés templom padlója víz alá került. A 15. században a bencés szerzetesek méter vastagságú agyagfeltöltést hordtak a templom hajójába, hogy a belső járószintet a talajvíz szintje fölé emeljék. Ez a feltöltés több, mint ötszáz éven át védte a korai, 12. századi templom belső berendezését. E templom 1532-ben pusztult el. Az ezt követően köveit a környező települések lakossága elhordta, csupán a tornya maradt meg, melyet még a 18. században is borospincének használtak. Helyére épült 1924-ben az Anna-szálló.

forrás: hellomiskolc.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!