Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

A Mecsek keleti lankái közül kimagaslik a középkori okleveleinkben „Mons Ferrus” (Vas-hegy) néven említett magaslat, amelynek kiugró nyúlványán Szent István király alapította meg 1015-ben a pécsváradi Szent Benedek-rendi apátságot.

Az egyházi épülettömbben élte le életét Asztrik apát is, akit még István küldött el Rómába, hogy a pápától koronát kérjen. Árpád-házi II. Géza idejében leégett az épületegyüttes, de a bőséges jövedelemforrásokból rövidesen újjáépítették. Hatalmas pusztítást végeztek viszont a tatárjárás idején az ellenség könnyűlovas csapatai. IV. Béla király parancsára, az országosan alkalmazott gyakorlat szerint már erős kőfalakkal oltalmazták, amelyben egy vaskos öregtorony képezte a végső menedéket. Mint hiteleshely működött a középkor évszázadaiban, vagyis díjazás ellenében a szerzetesek magánokiratokat is készítettek az ide érkező ügyfeleknek. Az Anjou uralkodók alatt egyházfőinek befolyása megnőtt a királyi udvarban, így például 1357-ben Jordán apát már megtehette, hogy fényes pompával kialakított palotát emeltessen magának.

A XV. század elején már fegyveres őrség vigyázott falain, melyeket megerősítettek és barbakános kettős kaputoronnyal láttak el a hatékonyabb védelem érdekében. A következő évszázadban, a mohácsi csatavesztés után az előrenyomuló Oszmán Birodalom hadainak útjába került pécsváradi kolostor épületét a később török vazallussá (hűbéressé) vált Szapolyai János király befolyásos tanácsadója, Martinuzzi György barát védhetetlennek tartotta, ezért parancsot adott várnagyának a védőművek felrobbantására. A felrobbantott várfalakat a megszállók sem állították helyre, mivel a hódoltság néhány esztendő alatt jóval északabbra tolódott ki, és Pécsvárad vidéke viszonylag békésebb hátországba került. A megszállás idején az épségben maradat épületrészekben török bíróság székelt. A török megszállás csak 1686 őszén ért véget a császári hadsereg megérkezésével. Az omladozó apátságot Habsburg Lipót császár és király az udvari bizalmasának számító Zinzendorf Konrád kölni érseknek adományozta.

Az érsek parancsára 1729-ben részben helyreállították épületeit, de a középkori nagy templomot és kolostort nem, sőt annak köveit használták fel a munkálatoknál. Megszüntették a feleslegessé vált külső védőműveit, így a szárazárkot átívelő híd két oldalán posztoló őrtornyokat is, de lebontottak a három ágyútoronyból is kettőt, így ma csak a jelenleg szállodaként működő magas torony látszik, ami szinte ismertetőjegyül szolgál a sok történelmi vihart látott pécsváradi erődített kolostornak.

A pécsváradi bencés apátság, a török kiűzése után uradalmi központként működött, jelenleg múzeum és szálloda. Az altemplom apszisában található freskó Árpád-kori művészetünk egyik legkorábbi emléke (1158). Az 1955-1988 közötti időben zajlott régészeti feltárás a Szent Benedek Regulája szerinti bencés monostort mutatja be a pécsváradi vár udvarán. A vár észak-nyugati szárnyán a földszinten található a Géza fejedelem korabeli udvarház korjelző lőrésszerű ablakaival. Trónra lépése előtt, 998-ban ezt adományozta Szent István az egyháznak. A Rómából a koronát elhozó Asztrik volt a monostor első apátja. A középkori felvonóhídon, a farkasverem felett lép ma a látogató a X. századi monostor területére. Jobbról a monostor, balról annak kápolnája, az előterében múzeum található. Továbbá a monostor épségben megmaradt egyik temploma a X. század végéről. A monostor további részeit az udvaron, a romkertben szemlélhetjük: nagyméretű gótikus csarnoktemplomhoz vezet a lépcsőfeljáró a kapubejárattal szemben. A templomhoz oldalról kápolnák csatlakoznak. A templomtól délre a XIV. században kerengős gótikus kolostort alakítottak ki. Látható az 1351-ben épült nagyméretű apáti palota első szintje, továbbá a gótikus kolostor közösségi helyiségei.

A monostort már alapításától fogva várszerűen megerősítették. Erről nevezték a helyet Váradnak, Pécsváradnak. Több bástyája közül a legkésőbb, a török ellen 1490-es években épített torony maradt meg. A török ideérkezte, 1543 júniusa előtt a kolostorvárat utolsó apátja, Martinuzzi Fráter György felrobbanttatja, s ekkor megsemmisülnek az udvaron álló pompás építmények. A török után Közalapítványi Uradalmi központ lesz a vár. Megtartják és kiegészítik a középkori alapú várfalakat. A barokk kor építkezéseit őrzi a kovácsműhely, emeletén Kígyós Sándor állandó kiállítása látható. Továbbá az István Király Szálló földszintje, amelyre az 1980-as években épített két emelettel alakítják ki a mai szállodát, s összekötik a XV. századi toronnyal. A kapu feletti évszám szerint 1754-ben nyitották a középkori falakon a vár gazdasági bejáratát. Ettől balra áll Borsos Miklós István király-szobra. Az államalapítás-kori monostor emeleti szintjén ma reprezentatív termek szolgálnak konferenciák, esküvők, ünnepségek, koncertek céljára.

forrás: www.utazzitthon.hu, www.hu.wikipedia.org, www.muemlekem.hu, Gyurkó János, Árpád-kori templomok a Kárpát-medencében

Nagyobb térképért klikk a képre!