Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Somogyszentpál 1929-ben jött létre két község: Varjaskér és Tótszentpál egyesülésével. Ekkor még a Marcali járás 3. nagyközsége volt kb. 1750 lakossal, mára népessége 1000 fő alá csökkent. Varjaskér honfoglaláskori település. Első elnevezése Ker majd Keér alakban 1226-ban fordul elő, majd okiratainkban 1292-ben, 1321- ben, az 1332-37-ben az évi pápai tizedjegyzékben. Ennek a 13. századi templomnak romjai máig láthatók. Papja Gergely 1333-ban harminc, 1334-ben negyven, 1335-ben harminc kisdénárt fizet egyházi adóként. 1536-ban még állt, 1736-ban már romos és elhagyott. 1743-as Canonica Visitatio szerint : "Varjaskéren a falun kívül, de ahhoz közel hatalmas (grandis) romos elhagyott egyház áll, toronnyal. " 1864-es varjaskéri jegyző jelentésében szerepel: " monda szerint eztet a törökök lövöldözték, szinte a berkiben volt várral együtt." A Balaton-Nagyberek mocsaras területén nagy valószínűséggel az enyingi Török család által épített (16. században) varjaskéri vár földbe temetett alapfalmaradványai ma is láthatók. 1356-ban Kér birtokosa Rupolyi János, a Guth- Keled nembeli Felső Lendvai Miklós fia, 1535-től Varjaskér földesúra enyingi Török Bálint és családja 1599-től Török Istváné, 1660-1720 -ig Sankó Miklós és családjáé, 1726-tól gróf Harrach, majd 1733-tól 1945-ig báró Hunyady calád a birtokos.

Tótszentpál Pálfalva, Szentpál falu szintén középkori telepítés. 1332-ben a pápai tizedszedők jegyzékében "Ecclesia a Sancto Paulo" néven szerepel. Papja Sebastián LXX parvos-t fizet. Okíratainkban előfordul még 1356-ban, 1466-ban, 1493-ban, ekkor földesúra a Dombói család, mely birtokát enyingi Török Imrének adja el. 1660-tól Sankó- család a birtokos, majd 1690 -ben Keszthely birtokosától Pető Lászlótól kerül a herczeg Esterházy- család birtokában és maradt 1945-ig. Településre az újratelepüléskor (a török hódoltság után) Szlovénia területéről illyr, horvát lakosság költözött. A mai Somogyszentpál környékén a középkorban több kisebb falu települt ugymint: Kér, Thekeskér, Nyír-falu,Németi, Zobafalva, Pálfalva (Szentpálfalu), Gyulvez, Szent-György falu, Muszt, melyek a törökdúlás során elpusztultak, vagy az uj helyre települt Varjaskér és Tótszentpál lakosaiként éltek tovább. Tótszentpál kezdetben a kaposi ezt követően a lengyeltóti majd a 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott. 1910-ben 999 magyar lakosa volt, melyből 984 római katolikus, 8 izraelita volt.

Somogyszentpáli templomrom (a varjaskéri rom)

A falun kívül, annak közelében akkor még nagyrészt megvolt tornyos templomromból ma már csak a nyugati homlokzat egy nagyobb darabja látható. Lapos, sötétvörösre égetett téglákból rakott, úgynevezett forró mészhabarcs kötésű fala a XIII. századi dunántúli téglatemplomok népes családjához kapcsolja ezt a szegényes műemléket. Sajnos az 1536 utáni török támadások idején elpusztult templom maradványait még az 1960-as években sem hagyták nyugodni: „amatőr” ásatások során előkerültek, majd eltűntek mozaiktöredékek, egy bronz Krisztus-korpusz, valamint a környező öreg temető kriptáiból előkerült csontvázak. Varjaskér lakói nem építettek újabb templomot, a két testvérfalu katolikus hívei előbb fából készítettek maguknak egyházat 1725-ben Tótszentpálon, amelynek helyére 1740-ben, majd 1843-ban építettek nagyobb, tornyos téglatemplomot.

forrás: www.hu.wikipedia.org, www.mno.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!