Szent György templomrom (Inárcs)
Területén az 1600-as évek kezdetéig létezett egy ugyanezen nevet viselő település. Neve először 1263-ben bukkant fel Inarch alakban. A 1332-es okirat említi a korabeli Szent György-templomot, amely méretei miatt is a korabeli Inárcs jelentős szerepét feltételezi. A köznemesi réteg a középkor végére megerősödött, a település erejét jól mutatja, hogy 1450 környékén már világi tanítót alkalmazott az iskola és inárcsi diákok jártak a krakkói és bécsi egyetemeken. A török háborúk idején a falu lakossága Nagykőrösre menekült, a pusztává vált határt a település gazdái bérlegelőként hasznosították. A török háborúk lezárultával az eredeti birtokos Farkas család nem tudta érvényesíteni tulajdonjogát és kénytelen volt a község területén A Beleznay és Kedlevich családokkal osztozkodni. A területi tagoltság és jogi bizonytalanság miatt egyik család sem telepített állandó lakosságot inárcsi birtokaira. A 19. század derekára a területen alig 400 fő élt szétszórt tanyákon. A század második felében a korábbi legeltetést egyre intenzívebb földművelési formák váltották, amely a lakosság lélekszámának növekedéséhez vezetett, a 20. század elejére már 800 fő élt a területen.
Az emlékpark megépítésének előzményei az 1990-es évekre nyúlnak vissza, amikor elkészült a község történetét bemutató kiadvány. A templom feltárását biztosító ásatásokat a Ceglédi Kossuth Múzeum régésze, Tari Edit vezette, ahol jelentős leletekre bukkantak. A község központi részén a középkori templom alaprajzának rekonstruálásával és eredeti köveinek beépítésével hozták létre a parkot, ahol az alapfalak körül az elmúlt évszázadok történelmi alakjait és a magyar történelem legjelentősebb szentjeit -köztük Szent Györgyöt- megjelenítő faszobrok állnak, Szűcs Farkas László munkái. Itt kapott helyet Polyák Ferencnek a község számára készített Jelkeresztje és Jelharangja is. Az parkot a váci megyés püspök 2006. április 21-én szentelte fel. A műemléki park kialakításának célja a kulturális és történelmi emlékek megőrzése, emellett az Ócsai Tájvédelmi Körzet és Pest megye turisztikai programjaihoz kapcsolódva növelni kívánják a községbe érkező turisták számát is, biztosítva számukra, hogy kellemes környezetben pihenhessenek és kikapcsolódhassanak.
Szent György templomrom
A forrásokkal 13. század közepétıl datált Inárcs idıbeli határait a 11. századig vezette vissza. Fontos következtetésekre adott lehetıséget a templomépítés periódusaira, szerkezetére és nagyságára is, a patrónus Szent Györgyöt ábrázoló mellkereszt pedig, melyet a romok között fedeztek fel, igazi ritkaságnak számított. A források megjelenése idején Inárcs már templomos falu volt, de hogy mióta, arra csak a régészeti feltárás deríthetett fényt. Az, hogy a falu és temploma jóval korábbi lehet a legrégebbrıl ismert írásnál, már a III. Béla (1172–1196) nevéhez kapcsolt rézpénzek sejteni engedték. Ezek közt az egyiket ugyanis mint inárcsi típust különbözteti meg a numizmatika, mivel e 12. századi pénzbıl több is elıkerült a faluban. Noha késıbb már legtöbb helyen volt templom, Szent István II. törvényének 1. cikkelye szerint kezdetben még minden tíz falunak kellett építeni egyet, s elgondolkodtató az is, hogy a községünket övezı korai településegyüttesben (Kakucs Bes(e)nyı, Csíkos, két-két Kemej, Gun, Toton, továbbá Kuchna és Fancsal) egyedül Inárcson igazolható a templom léte.
Az Inárcson feltárt alapfalak rekonstrukcióján a templom szerkezete (Puszta)vacs templomtornyának romjai és építésének periódusai is kirajzolódnak. Középen, akár a pótharaszti pusztatemplomnál, a legrégibb, román periódus kisebb templomának alapjait látjuk, melyre a rekonstrukció során magasabbra építéssel hívták fel a figyelmet. Ez az 1,6 m sugarú félkörben záródó szentély egy 6,7 x 4,4 méteres téglalap alakú hajóhoz csatlakozott, annak északkeleti, feltehetıleg kapuval szemközti keskenyebb oldalán. Ezt a román kori építményt (akár egy 11. századi belháborúkkal, pogánylázadásokkal összefüggı, akár az oklevelekben is említett tatárok okozta 1241-es pusztítás után) a templom történetének késıbbi periódusaiban helyreállították és jelentısen kibıvítették. A hossztengely irányában így a templomhajó és a szentély is a megnövekedett, s 20,3 x 9,8 méteres nagyságot ért el. A félkörös szentélyzáródású régi falszakaszok padlószintre kerülése után a tengely irányában egy, a hajónál keskenyebb, de a réginél hosszabb, 7,1 x 6,8 méteres négyszöget alkotó egyenes Szent György ábrázolása az ócsai bazilikában záródású gótikus szentély épült. Ekkor, netán egy másik periódusban a templom hosszanti irányban is bıvült, s a bejárattól balra elnyúló sávon egy kis oldalkápolna és/vagy sekrestye is csatlakozott hozzá.
forrás: www.hu.wikipedia.org, www.kulturpont.hu, www.bibliabarat.hu, www.inarcs.hu
Nagyobb térképért klikk a képre!
