A kirándulni vágyókat szebbnél szebb túrautak, várak, látnivalók várják Magyarországon. Szeretnénk ezen az oldalon Magyarország szépségeit bemutatni.

Tari Lőrinc várkastély rom (Tar)

2013.01.03

Tari Lőrinc várkastély rom (Tar) 1.jpg A Nyugati-Mátra peremén, a Zagyva völgyében fekvő csevicéiről híres Tar községe. A csevice-források a Csevice-patak mentén fakadnak, az Ágasvárra vezető turistaút mentén. A község Árpád-kori történetéről a XIII. század végén, 1265-ben adnak hírt először írásos dokumentumok, ismert oklevelek. Tar a Rátót nemzetség birtoka. A Rátót nembeliek Kálmán király feleségének kísérőjeként kerültek Magyarországra, s a Zagyva vidékére is. A nemzetség "nádori ága" is, de a család egésze is jelentős hatalmi súllyal szerepelt a XIV. század országos politikai küzdelmeiben. Kezdetben Károly Róbert ellenében a cseh király Vencelt támogatták, majd elismerik Károly Róbert uralmát, és szövetségeseként vesznek részt a kiskirályoskodó bárók, elsősorban is a Csák Máté ellen folyó küzdelemben. A nemzetség Porch István nevű tagjától (3 fia volt) származtak a Pásztói, Kazai, Tari családok. Bár az Anjou korban nem játszanak túl nagy közéleti szerepet, de Zsigmond uralkodása alatt (1392-ben) már 17 vár és várbirtok volt a család tulajdonában.

Tari Lőrinc várkastély rom (Tar) 2.jpg Tari Lőrinc továbbépítette, bővítette a XIII. századi eredetű kisméretű falusi plébánia templomát. A híres-nevezetes templom akkor is megmaradt, mikor a források az udvarház erődítmény, a tari vár erőszakos lerombolásáról adnak számot 1559-ben. A török fennhatósága alatt lévő térségben (1552-től) átmeneti hanyatlás, lepusztulás után a templomot barokk stílusban építették át. A mai tari domboldalon álló, kőfallal körülkerített, háromkaréjos szentélyű római katolikus templom igen különböző korokból származó részletekkel, román, gót, barokk, klasszicista stílusú elemekkel vált különleges építészeti értékké. A négyesztendős munkával feltárt és restaurált templom Európában is ritkaságnak számító egyházi műemlék. A templom XIII. és XVIII. század között született faliképei, a középkori Magyarország egyedülálló örökségei, a templomi falfestészet jelentős művészettörténeti emlékei.

Tari Lőrinc várkastély rom (Tar) 1.jpg A templommal szemközti dombon állnak Tari Lörinc udvarházának romjai. A romot a helyi hagyomány Tari Lőrinc várának tartja. Felszíni leleteinek kora a XIV-XVI. század. 1347-től a Tari család birtokolta a községet, s az épület első okleveles említése 1454-ből való. A felszínen ma látható, két romos ablaknyílást közrefogó falrészlet észak-kelet - dél-nyugat irányú. Megközelítően 13 méter hosszú, vastagsága 1,2 méter, legmagasabb pontja az egykori emeleti ablaksor boltozata. A dombterasz szélén álló falmaradvány, a romrészlettől dél-nyugatra elhelyezkedő falmaradvány és több földhányás nagyobb épületet tételez fel.

Tari Lőrinc várkastély rom (Tar) 2.jpg A község leghíresebb földesura "pokoljáró" Tar Lőrinc volt, Zsigmond király bizalmas embere. Érdemeit akkor szerezte, amikor 1401. április 28-án a főurak Budán rátámadtak Zsigmondra, azt követelve, hogy az uralkodó űzze ki a kiváltságokat élvező idegeneket az országból. Azzal fenyegették, ha nem így tesz, fogságra vetik. Az uralkodó védelmére csak Tar Lőrinc rántott kardot, akit aztán a támadók össze is kaszaboltak. Gyógyulása után hűségéért a király bizalmasa: pohárnokmester, étekfogó, majd fősáfár, valamint Hont és Nógrád vármegyék ispánja lett. Szerepe volt abban, hogy 1407-ben Zsigmond Pásztónak Budával azonos kiváltságokat adományozott. Tar Lőrinc később az irodalomba is bevonult: írországi "pokoljáró" útját - amit a Szent Patrick-sziget kénes barlangjához tett - Tinódi Lantos Sebestyén énekelte meg.

Tar Lőrinc pokoljárása

Tari Lőrinc várkastély rom (Tar) 3.jpg Az 1370 körül Taron született, a Rátót nemzetség Tari ágából származó Tar Lőrinc Zsigmond király kalandos életű lovagja volt. 1405-1407 között honti és nógrádi ispán, 1407-1409 között pedig pohárnokmester lett, majd 1408-tól királynéi asztalnokmester. A források 1426 után már hallgatnak róla. A sokat utazó Zsigmond király kíséretében nem egyszer járt Nyugaton, 1415-ben elkísérte uralkodóját a konstanzi zsinatra, de már előtte 1409-1411 között megfordult Írországban is. Valószínűleg a Zsigmond környezetében megismert pokoljárásról szóló történetek hatására ekkor látogatta meg Szent Patrik purgatóriumát, azt a kéngőzös barlangot, melyet a középkori zarándokok a pokol bejáratának tekintettek.

Tari Lőrinc várkastély rom (Tar) 4.jpg Az itt szerzett élményeiről és látomásairól beszámolt a dublini királyi jegyző előtt, aki írásba foglalta azokat. Ezt a dokumentumot ma a British Múzeumban őrzik. De nemcsak a hivatalos beszámoló, hanem a néphagyomány is fenntartotta emlékét. 1520 körül 13 hexameteres sorból álló latin kivonat maradt fenn abból a versből, mely Tar Lőrinc pokoljárását taglalta, majd 1552 körül Tinódi Sebestyén feltehetőleg ugyanezen költeményből bevette Zsigmondról írott krónikájába Tar Lőrinc látomásainak Zsigmondra vonatkozó részeit. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Tar Lőrinc, a település birtokosa korának művelt, tollforgató, világlátott embere, aki a latin és a görög mellett a héber nyelvet is ismerte.