Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Hollókő Magyarország egyetlen olyan faluja, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján, és így világszerte ismert.
A 17–18. században kialakított falu a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan, páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni.
Hollókő középkori vára a Cserhát hegyei között, a palóc település közelében, egy kiugró sziklaszakadék szélén trónol.

A Mecsekben Pécstől északra egy szárazárokkal körülvett meredek hegycsúcson található Kantavár falainak maradványa. A több évszázaddal ezelőtt romba dőlt erősségről nem maradtak fenn korabeli oklevelek. A három oldalról megmászhatatlanul meredek csúcsra nyugat felől vezetett a feljárat egy kaputornyon keresztül, ami egy kőfalakkal határolt falszorosba torkollott.

Kevesen tudják, hogy a Nyimi patak völgyében levõ vár vidékünk legjobb védelmi helyzettel rendelkező, legépebben maradt erõssége. A Kási vár romja, az ország egyik legnagyobb földvár-maradványa. Belső területe lapos, ovális alakú, átmérője 29x21 méter. Köröskörül rendkívül meredek oldal övezi, ami valószínűleg mesterséges kialakítású.

Kereki községtől délnyugatra, a levelesi erdő északi részén emelkedik a 283 méter magas várhegy, melynek ékes koronája a romjaiban is szép Fehérkő vára. Egészen a hegy lábáig autóval is megközelíthető, ahonnan még egy negyed órás séta visz fel a romokig.

A keszői püspökségi vár már az Árpád-korban a Rába egyik védvonala volt. A vár, vagy valamilyen udvarház létezésének első nyoma 1295-ből származik. A keszői vár története viszonylag kevéssé kutatott és ismert a történeti irodalomban. Igaz, ennek az is oka lehetett, hogy szinte teljes históriája folyamán a győri püspök tulajdona volt és országos esemény soha sem zajlott falai között.

A Mátra déli szőlősdombjainak szomszédságában, a község lakóházai által övezve törnek az égbolt felé a kisnánai vár tornyai.
Építése a 11-12. századra tehető, pontos időről okirat nem szól, de az Aba nemzetségbeli Csobánka családot teszik meg építtetőnek.

A vár a XV. században épült, majd a XVI. század elején és második felében bővítették - azonban az 1700-as években elpusztult. Helyén korábban földvár állhatott. A mai várat 1465-ben kezdték építeni az előző fából vagy kőből emelt erődítmény átépítésével. Többszöri bővítés révén alakult ki egy négy saroktornyos, U alakú, középudvaros, árkádos, belső homlokzatos reneszánsz várkastély, kápolnával, sok kisegítő szolgálati és gazdasági épülettel. A XVIII. században pusztulni kezdett, és az akkori földbirtokos engedélyezte a bontást, így az eredeti várból gyakorlatilag csak a déli fal maradt meg. Ezt az 1950-es években konzerválták, és megkezdődött az egykori belső vár újbóli kialakítása a régi romok helyén.

Ez Közép-Európa talán legépebben fennmaradt újkori katonai építménye. Építészeti és katonai szempontból is remekmű - a komáromi erődrendszer legnagyobb létesítményeként a ″Duna Gibraltárjának″ is nevezték.

A védelmi rendszer része volt a fallal körülvett város, s ezen belül volt szerepe magának a várnak. Ez a belsővár a XIII-XIV. században épült gótikus stílusban, később reneszánsz és barokk stílusban is átalakították. A vár nevét a török idők várvédő kapitányáról, Jurisics Miklósról kapta. A történelme során leghosszabban (236 éven át) birtokló család után Esterházy-várként is emlegetik.

A Kutyavár vagy vadászkastély, Érd legrégebbi, 15. századi gótikus építménye. A legenda szerint Hunyadi Mátyás építtette vadászkutyái és pecérei számára. Ma már csak romjai láthatóak.