Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

A falu határában álló várrom egykor Solymos váraként szerepelt. A várat a Tolcsva nemzetség építette 1312. után, uradalmuk központja lehetett. Az 1398-ban már elhagyott és lerombolt várként leírt erődítmény korai nemesi kőváraink egyike. Pusztavár elnevezése erősen lepusztult állapotára utal. A vár a hosszan elnyúló hegytetőt teljes hosszában elfoglalja; két részből áll, melyet közös várfal zár körbe. Mindkét várrész közepén egy-egy kör alakú épület, torony alapfalai látszanak. Solymos vára a korai nemesi kővárak jellegzetes példája. A várrom feltárását a sárospataki Rákóczi Múzeum régészei végzik 1961-től napjainkig. A romterületről csodálatos a kilátás a falura, a környező hegyekre, Hegyaljára.

Észak felé lekanyarodva a Bodrog folyó menti főútról, a keskeny aszfaltcsíkon lassan elérhetjük a szinte érintetlen természetben megbújó kicsiny zempléni községet, Komlóskát. A néhány utcából álló falut szegélyező zöldellő hegyek egyikén omladoznak Pusztavár romjai, amiket néhány esztendeje a Miskolci Egyetem régész hallgatói vallatnak, hogy napvilágra hozzák homályba vesző titkait. Lépteinket a helyi önkormányzat által kialakított tanösvény felé veszem, aminek oldalát időközönként egy-egy tábla szegélyezi, rajta a környező természet növény és állatvilágát, valamint a geológiai keletkezését bemutató leírásokkal. Sajnos barbár kezek sok esetben megrongálták az oly sok érdekességgel szolgáló táblákat, megfosztva ezzel a turistákat az információktól.

Az eddig kényelmes sétaút a Várhegy lábához érve meredek ösvénnyé szűkül, minden erőnkkel kapaszkodni kell a csúszós meredély szélét szegélyező fákba, bokrokba, hogy feljuthassunk a csúcsra. Végül fáradtan, de a győztesek érzésével nézzünk szét a 426 méter magas Várhegy csúcsán, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a környező kisebb-nagyobb magaslatokra. Az eddig ismertek adatok szerint Anjou Károly király zempléni hadjárataiban vitézséggel harcoló Tolcsvai nemzetség tagjai kapták meg uralkodójuktól adományba a komlóskai földet, amin valamikor 1312. után emelték szállásul a kővárat.

Az egykori várépítők kihasználták a hosszúkás, ellipszis alakú hegycsúcs védelmét, a vaskos kőfalakat ennek meredek szélén húzták fel, bekerítve az egymással szembeni két kiemelkedő magaslatot. Ennek csúcsain egy-egy kerek torony alapfalait tárták fel, míg a várudvar közepét is kőfal választotta ketté. Ismerjük, hogy 1379-ben a nemesi család tagjai felosztották maguk között a várat, talán ennek látható nyoma az osztófal.

Vajon hogyan élhettek a várbeliek ebben a sasfészekben, forró nyarakon és süvítő csontfagyasztó teleken keresztül?

A mindennapi létfenntartáshoz szükséges feltételeket a környékbeli falvak népessége, mint a földesúrnak tartozó szolgáltatásokat végezte, vagyis szekérrel hordták fel az élelmiszert, a tűzifát és használati tárgyakat, amik közül sokat felszínre hoztak a kutató szakemberek.

Alig néhány évtizedig szolgált szállásul nemesi urainak, mivel már egy 1398-as oklevélben elpusztult várnak írta le Bebek Detre nádorispán. Mi okozhatta végzetté, talán egy hirtelen fellobbant tűzvész? Még nem derítette fel a kutatás, de az biztos, hogy nem állították helyre földesurai. Így vált az egykori büszke Solymos vára a környékbeli néphagyomány nyelvén Pusztavárrá. Nem igazolódott be az a régebbi feltételezés sem, hogy a XV. század közepén a vidéket megszállva tartó harcedzett cseh husziták kijavítva sérüléseit, bázisul használták volna a rablótámadásaikhoz. Így Pusztavárt már 600 esztendeje a könyörtelen időjárás vasfoga pusztítja, megóvására azonban a jó szándék mellett jelentős anyagi ráfordítást is szükségeltetik.

forrás: www.civertan.blogter.hu, www.baztour.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!