Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

A IX-X. században épített földvár Közép-Európa egyik legimpozánsabb ilyen jellegű építménye. Sáncai a 10-12 méter magasságot is elérik, 227-303-349 méter hosszúságúak, hatalmas üres területet zárnak körül.

A Kárpát-medencében letelepülő magyar törzsek egyikének vezéri szálláshelyét jelenthette Szabolcs település közelében a hatalmas fatörzsekből rekeszes szerkezetűre formált és földdel kitöltött védőfallal elkészített földvár, amelynek területe 3,3 hektár volt. Az egységes magyar államot létrehozó István király idejében ez a vidék is a keresztény uralkodó hatalmába került, így benne tartotta székhelyét Szabolcs királyi vármegye ispáni tisztségviselője.

Többször is javítani kellett a védőműveit ért károsodásokat, mivel a 11. században újra és újra feldúlták vidékét a Kárpát-medencében betörő úz és kun törzsek. Legelső korabeli forrás vele kapcsolatban az 1092-es szabolcsi zsinatról emlékezik meg, amikor az Árpád-házi Szent László király elnökletével összeülő egyházi és világi méltóságok elfogadták II. Orbán pápa határozatait.

A középkori oklevelekből ismert a királyi vármegyék politikai felépítése. Élükön az uralkodó által kinevezett ispán állt. Beosztottai a várnagy, aki a várbeliek mindennapjait irányította, valamint a hadnagy, aki országos méretű hadjárat alkalmával vezette a fegyveres szolgálatra kötelezett szabad embereket, a várjobbágyokat. A hatalmi hierarchia legalsó részén a várat kiszolgáló, állattartással, földműveléssel, kisebb mértékben kézművességgel foglalkozó várnépek álltak, de a korai időszakban még létezett a rabszolgatartás intézménye is.

Miután II. Endre király nagyrészt eladományozta a szabolcsi ispánság földjeit is, meggyengült a fegyveres szabadok tábora. Így az országra zúduló tatárjárás idején a mongol lovasseregek könnyűszerrel elfoglalták és lerombolták Szabolcs várát, melyet többé nem építettek újjá. Politikai jelentősége elenyészett, irányító szerepét a rövidesen felépülő kővárak magánföldesurai vették át a nemesi vármegye életében. Bár a vár szerkezetét összetartó fagerendák az elmúlt évszázadokban elkorhadtak, a vastag földtöltés még napjainkban is felidézi őseink hatalmas munkáját, amellyel a Kárpát-medencében egy erős, viharokkal dacoló Magyarországot hoztak létre.

A Tisza árterületének szélén fekvő erődítményben az Árpád-korban országgyűléseket is tartottak. A régészeti feltárások semmilyen állandó épületnek nem találták benne nyomát. A XVIII. századtól temetőnek használták, a község felé eső külső sáncoldalra szőlőt telepítettek. A földvár területe műemlék, sztyeppére emlékeztető növényzete védett. Szabadon látogatható!

Nagyobb térképért klikk a képre!