Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

A Tátika-vár feltehetően Magyarország egyik legkorábban épült magánvára a Balaton-felvidéken.

A Balatontól északnyugati irányban, Zalaszántó közelében emelkedő Keszthelyi-hegység 413 méter magas bazalthegyén található középkori várrom. A település határából túraútvonalon közelíthető meg.

1248-ban Árpád-házi IV. Béla király parancsára elkobozták a Tátika nemzetségtől a Várhegy egyik kiugró meredélyén emelt korábbi keletkezésű Alsó-Tátika várát, mivel Tádé, a nemzetség egyik tagja erőszakkal feldúlta Erek falut, ahol a Kaplony nembéli Zlaudus veszprémi püspök kúriája állott. A királyi döntés értelmében Alsó-Tátika várát a kárt szenvedett veszprémi püspök kapta meg, Zlaudus egyházfő azonban nem tartotta eléggé biztonságosnak, így a Várhegy csúcsán egy új kővárat emeltetett. Zlaudus püspök ebben az új rezidenciájában hunyta le örökre a szemét 1262-ben. Kapzsi rokonsága azonnal rátelepedett a várbirtokra, amit csak később kapott vissza az egyházmegye.

A 14. század első éveiben megszállta a Kőszegi nemzetség, tőlük Károly Róbert szerezte vissza az 1321-es hadjáratában. Királyi kezelésben állt a következő évtizedekben. Nagy Lajos uralkodása alatt került adományként a legbensőbb udvari köréhez tartozó Lackfi főnemesi család tulajdonába. Zsigmond király hívei legyilkolták a család vezető két tagját.

Az elkobzott birtokaik közül Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg. Korai tulajdonosa, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban. Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére kerültek a - török veszély miatt ide menekített - környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot.

A XVI. század közepére már Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. Védművei leromlott állapotban voltak, őrsége sem képviselt komolyabb katonai erőt.

A vég 1589-ben érte el, amikor egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit. Az elszegényedő Gersei Pethő família többé nem építtette újjá. 1703-ban császári csapatok hadgyakorlat címén felgyújtották az elhagyott várat. 1741-ben a birtokot szerző Festeticsek már csak egy romvárat mondhattak magukénak. Több évszázados pusztulása után végre régészeti feltárásokat és helyreállításokat végeznek falai között, hogy az ide látogató turisták ne csak a csodálatos panorámában tudjanak gyönyörködni, hanem a középkori várrom megóvott részeiben is.

Nagyobb térképért klikk a képre!